Van ugyebár a mondás, hogy “ingyen ecet édesebb a méznél”. Vajon ez spéci magyar közmondás-e?

Oké, a mai borzalmasan lecsúszni kezdő állapotok közepette fontos az ingyen, fontos az olcsó, de vajon van-e valóban ingyen dolog?

Munkám során hihetetlen mennyiségű pitiséggel találkozom. igaz, hogy az alábbi eset kb. 3 éve történt, de azóta is jellemző: Megrendelő jött, elmondta a feladatot. Én fogtam magam, és jó “iparos” módján (vagy nem is jó iparos módján) elkezdtem a dolgot, amúgy a jelenlétében, mert túl akartam esni a dolgokon. Kb. 3-4 órán keresztül csináltam (hozzáteszem, intenzív szellemi munka, szaktudással körítve), megelégedésére el is készült.

Aztán jött a meglepi: A “mennyi?” kérdésre 4000 Ft-ot mondtam (nettó), mert ha nem beszéljük meg előre (mivel nem lehet tudni a végét a sztorinak), akkor nem akarok “lehúzós” lenni. Mire ő: MIÉRT ILYEN SOK? S ekkor megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy 1000-1200 Ft-os díj/óra számlára nemhogy nem sok, hanem verje a sggét a földhöz, mert a piaci ára kb. a két-három-négyszerese (volt már akkor is). Nagy nehezen kifizette… szerencsére azóta sem láttam.

Nem bírom megtanulni, hogy vajon csak én találkozom bunkó és piti tagokkal, vagy általános jellemzője ez a magyar létezésnek??